Bonn

Mivel sajnos a már többször betervezett bonni kiruccanást mindig elmosta az eső, kapva kaptunk a lehetőségen és 6 hét óta az első igazán szép, esőmentes napon, koradélután leugrottunk a volt NSZK fővárosba. A 300 ezres város ebben a nagy régióban most már csak polotikailag fontos szerepet tölt be, nem is sokan ajánlják, mint kiránduló célpontot (Köln, Düsseldorf, Duisburg érdekesebb), de úgy gondoltuk, pár órát mégiscsak megér Beethoven és a Haribo szülővárosában eltöltenünk.
Nem bántuk meg, szombat délutáni nyüzsgés fogadott minket a 25 perces vonatút végén. Kellemes hangulatú város, 3-4 órát simán lehet sétálgatni, a belváros ( Münster Platz környéke) - Rajna-part - egyetem háromszögben. Felkerestük Beethoven szülőházát, legyalogoltunk a partig, vissza át az egyetem parkon a belvárosig. Dög meleg volt, a nagy túrát egy jó (nem kölsch) sörrel zártuk, majd hazavonatoztunk...

Beethoven pózol:

 Kirakodóvásár, jópofa fiókokkal:

A Szt Martin templom egyik ablaka belülről:

 Beethoven szobra itt is:

Kőállatok készülnek:

 Neeem, mi is azt hittük, de nem Bierstube, csak Teestube  :)

Ez a régi városháza:

Beethoven szülőháza:

 Utcakép...

Napelemes Kennedy-Brücke és a part:

Napoznak a bonniak:

 mi meg a jól megérdemelt Paulanerünkkel:

Bárányok Nippesben?

Igen.
Mi sem igazén értjük, mindenesetre egyik napról a másikra több száz (ezer?) bárány legelészésére lettünk figyelmesek a Mülheimer Brücke Ny-i oldalán, egészen a Rajna-parton. Munka után muszáj volt visszamenni és közelebbről megvizsgálni a helyzetet:

Mivel fent nevezett hídon járok naponta dolgozni, látom, milyen szépen nyírják a füvet. Emellett látványosak is  :)

Königswinter és Drachenfels

Vasárnap a minden útiköny által említett Drachenfels-sziklát vettük célba. Kb 45km-re található délre, Bonn irányába a Rajna K-i partján. Szeles, hideg időben érkeztünk meg, először egy a Königswinter falu(?) felett fekvő parkolóba. Gyorsan kiderült, hogy innen csak gyalogosan lehet feljutni a sziklához, mi pedig a fogaskerekűt kerestük - szóval gyors irányváltással a vasútállomáshoz mentünk, amely mellől a kisvonat indul.
Kb 10 perc az út, 9.5Eur a retúr, nem igazán éri meg - jójó szép a kilátás Bonnra illetve a kanyargó Rajnára, de igazából nincs mit csinálni fent. Van a kilátás, 5 perc, pár fotó, egy szikladarabon megmaradt rom, aztán kész.
Félúton a 'hegyre' található a Drachenfels kastély, ami külön belépős, de nem volt kedvünk bemenni, nem tűnt nagy számnak (a trieszti Miramare-t-t úgysem tudja semmi überelni).
Ami még érdekes Königswinterben, az a Sea Life akvárium, ide vissza akarunk  majd jönni ha jobb idő lesz.
Pár kép vasárnapról:
Németország legrégibb vasútja, ottjártunkkor 128 éve és 272 napja szolgált

Balra a kastély és jön a szembejárat:

Kilátás D-re és É-ra (az ott Bonn a messzeségben):

 Az a fantasztikus rom:

Zons

Szombaton délelőtt Dormagenbe tartottunk amikor megláttuk a Zons táblát  - a név már ismerős volt a kölni útikönyvből, így eldöntöttük, dolgunk végeztével beugrunk, megnézzük mi olyan érdekes ebben a faluban /kisvárosban.
Kb 2 órát mászkáltunk a nagyon tiszta, nyugodt utcákon, az emberek a szombaton sziesztájukat tarthatták, de a sok étteremből és kocsmából ítélve biztos nagy a nyüzsgés esténként. Fotókat sajnos csak telefonnal tudunk készíteni, mivel nem voltunk felkészülve erre a kitérőre. Mindenképp vissza akarunk majd jönni egy nyári estén, mert nagyon hangulatos a hely és 20km-re van a lakástól..

Ez itt a régi városkép:
Már kinőtte a hely a régi várterületet, de minden bejárható és nagyon szépen megmaradt.

A sétálóutca bejáratánál:

                              

A legenda szerint a  középkorban a kölni érsek lenyúlta Zons falu 50 malacát, mondván, az neki jár. A helyiek annyira felháborodtak, hogy balhé kerekedett az ügyből és furmányos módon a malacokat visszalopták. Ennek állít emléket ez a jópofa emlékmű a sétálóutca bejáratánál.